Idén augusztusban ünnepeljük gyönyörű városházánk 120. születésnapját. A cím nem tévedés, az elhatározás községi keretek között született, de nem titkolt szándékkal városi igényeket támasztott.
Szerették elődeink, őrizték gondossággal, szeretjük mi is. Naponta megcsodáljuk, s követjük figyelemmel teljes felújítását lépésről-lépésre. Építésének története az újpestiek többsége számára jól ismert. A kortárs sajtó írt arról, milyen várakozás előzte meg e jelentős vállalkozást.
Újpest és környékének társadalmi és szépirodalmi hetilapja, a Közérdek 1898-ban harmadik évfolyamához érkezett. Tíz éven át minden héten csütörtökön látott napvilágot Endre János szerkesztésében, aki a Deák Ferenc utca 8-ban fogadta a kéziratokat. Kiadóhivatala Fuchs Antal nyomdája volt, az Árpád út 20-ban (ma: 26.sz.). Cége több helyi újság kiadója lett a későbbi években is. A színvonalas folyóirat rendszeresen tájékoztatta olvasóit az önkormányzat és az országgyűlési képviselő (Wolfner Tivadar) munkájáról, közéleti eseményekről, hírekről.
Február 3-án a lap vezércikkben üdvözölte örömmel Újpest község elöljárósága pályázati kiírását községháza építésére. „Az a kicsiny, rozoga, ódon ház, amelyben jelenleg községi hivatalaink szoronganak, a kicsiny helység adminisztrációjának megfelelt; de a nagyközség szervezett közigazgatásának igényeit már sehogysem elégítheti ki többé.” A testület határozata még 1895-ben közkívánatra született. Az elhatározással egyidőben létrehozott építőbizottság hároméves munkája során több javaslatot dolgozott ki az új épületre vonatkozóan: „1.) a régi községháza kibővítését, 2.) a községházának lerombolása folytán annak helyén egy új építését, 3.) modern igényeknek és a község páratlan rohamos fejlődésének megfelelő, új és modern községház építését az István téren” – idézet dr. Ugró Gyula Ujpest monográfiájából. A bizottság az első és harmadik pontban foglaltakat nem javasolta, előbbit nyilvánvaló okokból, az utóbbit pedig, azért, mert tartott tőle, hogy a piac területe jelentősen csökkenni fog. Újpest elöljárósága mégis az István térre vonatkozó elképzelést fogadta el. Határozatukat gróf Károlyi Sándor is támogatta, a tér teljes területét a község birtokába adva, így megnövelve egészét. A Közérdek méltatta a helyszínválasztást, és az elhatározást, mellyel komoly anyagi terhet vett vállaira a község a tervekben megfogalmazott igények megvalósításával. „Teljes megelégedésünkkel találkozik első sorban az új községháza helyének megválasztása. Az István térnek az István út felöli oldala, amely az új községháza számára kijelöltetett […] A község anyagi helyzete a leggazdaságosabb építkezést teszi kötelességünkké: így tehát nem kevésbé fontos az a kívánalom, hogy az új községháza jövedelmező bérhelyiségeket is tartalmazzon…”
Az elöljáróság néhány tagja továbbra sem értett egyet a főtéren való elhelyezéssel. Kárpáthy József és Illek Vincze egyháztanácselnökök e tárgyban összehívott értekezletén erről nyilatkozatot írtak alá – jelezte március 3-án a Közérdek. A döntés azonban megszületett, sőt az építési pályázat határideje is lezárult március elsején. Híreikben közölték is a beérkezett pályaművek jeligéit: „Talán”, „Rajzolt vörös gyűrű”, Utolsó percz”, „Évszázados múlt után” és „Program szerint”. Ma már tudjuk, a nyertes Böhm Henrik és Hegedűs Ármin kiváló terve, az „Évszázados múlt után” lett. Az építkezés nem volt zavartalan, sok vita, érv és ellenérv kísérte, míg 1900 augusztusára elkészült. Az idézett cikk záró gondolatai örökérvényűek: „Álljon hát nemsokára a mi házunk s hirdesse büszkén községünk polgárságának életerejét. Legyen igazainknak, javunknak őre, közügyeink fejlődésének mindenha forrása. S elöljáróságunk s tisztviselőink teljesítsék majd benne öntudatosan, buzgón kötelességüket Ujpest javára.”
Szöllősy Marianne
