Sokan csodálkozhattak, amikor az államalapítás idei ünnepén átadott Összetartozás emlékhelyén külön is találkoztak Újpest nevével. Ennek rendkívül prózai, ám elégszer nem hangsúlyozható oka van: 1950-ig Újpest önálló város volt.
Sokan csodálkozhattak, amikor az államalapítás idei ünnepén átadott Összetartozás emlékhelyén külön is találkoztak Újpest nevével. Ennek rendkívül prózai, ám elégszer nem hangsúlyozható oka van: 1950-ig Újpest önálló város volt.
Idén 113 éve, hogy Újpest 1907. augusztus 14-én nagyközségből várossá vált, amivel az 1840-ben alapított település lakóinak régi vágya vált valóra.
Akkoriban Újpest a maga 67 esztendős fennállásával fiatal községnek számított, dinamikus fejlődése és bővülésének lendülete azonban magában hordozta, hogy előbb-utóbb városi rangra emelkedjen.
Azt, hogy az előrelépés mennyire fontos volt az újpestiek számára, jól mutatja, hogy már 1886-ban felmerült az az elképzelés, hogy Újpest kilépjen a községi keretekből. Az erre vonatkozó íveket 1173 polgár – akik a legtöbb állami egyenes adót fizették – írta alá.
A képviselő-testület hivatalosan csak az 1906. augusztus 27-i közgyűlésén szerzett tudomást arról, hogy Újpesten a polgárság mozgalmat indított a községnek rendezett tanácsú várossá nyilvánításáért. A törekvés azonban jóval korábbra, az 1880-as évek közepe tájára nyúlt vissza, így a városatyákat semmiképp sem érhette meglepetésként a hír.
Az 1906. szeptember 19-i közgyűlésen dr. Ugró Gyula községi főbíró indítványozta, hogy a testület támogassa a kérvényt, illetve terjessze fel a vármegyei törvényhatósághoz.
Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye az 1906. szeptember 27-én tartott rendes bizottsági közgyűlésen határozatban mondta ki, hogy „Újpest nagyközség rendezett tanácsú várossá alakíttassák át, helyesnek és indokoltnak találván, azt a belügyminiszter úrhoz pártoló véleménnyel felterjeszteni rendeljük”.
Az indoklás szerint az átalakulás előnyös lehet a község lakóinak, mert a város gyakorolja az elsőfokú közigazgatási hatóságot is. A rendezett tanácsú városi rang egyben azzal is járt, hogy Újpest kikerült a járási törvényhatóság szervezetéből, és közvetlenül a vármegyei szervek fennhatósága alá került.
A lépéssel Újpest legfőbb szerve a városi tanács lett – élén a polgármesterrel –, melynek hatáskörébe tartoztak a „belügyek”. A városi elöljáróság azonban csak elsőfokú közigazgatási szervként járhatott el.
1907. augusztus 14-én, a száztagú képviselő-testület dr. Ugró Gyulát választotta polgármesterré. Az átminősítés egyik kiemelkedő eredményeként meggyorsult az építési engedélyek kiadása, továbbá a gazdaság fejlődése és a kulturális vívmányok szaporodása.
Az átalakulással a település az addigi legnagyobb magyar községből egy csapásra a legnagyobb rendezett tanácsú magyar várossá vált.
Valószínűleg ezeknek a vívmányoknak is köszönhető, hogy 1910-re Újpest – Budapest, Temesvár és Pozsony után – az ország negyedik legnagyobb iparvárosa lett.
A fejlődés pozitív hatásait látva a várossá válás szorgalmazóinak egy része azonban nem elégedett meg az eredményekkel, és 1912-ben még merészebbet álmodott a település jövőjét illetően: Újpestet egy még több autonómiát biztosító közjogi státuszba, törvényhatósági joggal felruházott várossá szerették volna „előléptetni”.
A merész tervnek mindössze egy jelentős akadálya volt: a vágyott rang eléréséhez a városnak össze kellett volna olvadnia Rákospalotával. Az Ellenzéki Hírlap 1912. május 26-i számában Közös lónak túrós a háta című vezércikkében kritizálta a tervet, úgy fogalmazva:
„Ez a nagyzás hóbortjának olyan foka, amelynek már csak a Lipótmezőn lehet biztonsági-lakást találni”.
A tüzes hangú írás újabb eladósodástól féltette a várost, melyet egyszerre nevezett áldásnak és átoknak, hiszen a közjogi átalakulás hatalmas anyagi terheket is rótt a településre. A rendezett tanácsú várossá válásnak hála a közigazgatási költségek öt év alatt több mint a duplájukra, a kiadások pedig több mint négyszeresükre nőttek, ami 50-60 százalékos pótadók kivetését tette szükségessé.
A lap a következőképpen üzent az egyesülést forszírozó „uraknak”:
„(…) ha Újpestet igazán boldogítani akarják, akkor, ha már nem tudták községi állapotban bevárni a fővároshoz való csatolást, várják be azt a rendezett tanácsú város állapotban.”
A cseppet sem finom figyelmeztetés valószínűleg a kellő pillanatban és a kellő mértékben találkozott az újpesti többség álláspontjával, és a túlontúl ambiciózus terv végül nem valósult meg.
1929-ben a törvényhozás megváltoztatta a települési kategóriák elnevezéseit, így a rendezett tanácsú városok besorolása megyei várossá vált.
Az átminősítés közjogi következményekkel is járt: a módosítás megszüntette a városi tanácsok intézményét, a korábban testületi szinten intézett ügyek jelentős részét pedig a polgármester illetékességébe ítélte, akinek így jelentősen megnőtt a hatásköre.
1944-re a visszatért országrészekkel együtt összesen 70 település kapta meg a megyei városi rangot.
1950. január 1-jén, Nagy-Budapest létrehozásával 7 megyei várost, köztük Újpestet is Budapesthez csatolták, a tanácsrendszer bevezetésével pedig ez a közjogi kategória végképp megszűnt létezni. Ezzel, ha nem is olyan körülmények között, ahogy sokan várták, 110 év után megkezdődött Újpest és a főváros közös története.