A vírushelyzet ellenére sem maradhatott el a 1918. sz. Xantus János Cserkészcsapat nyári tábora. Erdei Nikolett első táborozó küldött élménybeszámolót.
A vírushelyzet ellenére sem maradhatott el a 1918. sz. Xantus János Cserkészcsapat nyári tábora. Erdei Nikolett első táborozó küldött élménybeszámolót.
„Jó munkát!” „Légy résen!” – hangzott el napjában számtalanszor az újpesti 1918. sz. Xantus János Cserkészcsapat idei táborában, mely bár a vírushelyzet miatt rövidebbre sikerült, mint az előzőek, mégis tartalmasan telt.
A tábor témájául „Asterix és Obelix” szolgált, ezért a helyszín a Tutihogyix főnök vezetése alatt álló gall falu, vagyis Szigetmonostor volt, ahol időjárás tekintetében kitűnő, meleg nyári napokat éltünk meg.
A táborban nomád körülmények uralkodtak, s még ha ezzel a táborozók az elejétől fogva tisztában voltak is, sokak számára mégis új élményként jelent meg, hogy minden komfort a magunkkal hozott sátrakban és az erdőben kialakított faépítményeinkben van. Ezek mellett sem maradhattak el a szigorú kéz- és felületfertőtlenítési „rituálék” sem.
A napok mindig korán kezdődtek – hamarabb fent voltunk, mint a nap –, illetve hamar végződtek – legalább is nekem biztos, aki a tízórai takarodót közel sem tartotta annyira szórakoztatónak. Harsonaszó, zászlófelvonás, sátorszemle, reggeli torna, közös reggeli, program, ebéd, szieszta, program, villámtusolás, zászlólevonás, vacsora és tábortűz – ahol mindennap figyelemmel kísérhettük a rómaiak és gallok közt dúló harcokat –, ezekből álltak a napjaink. A programok mindig változatosak voltak: akadályverseny, csata, ügyességi vetélkedők, jelenetkreálás, krumplipucolás – ami az előző évekhez képest feltűnően nagy népszerűséggel bírt –, vállfafaragás, festés, úszás a Dunában és csodafőzet-készítés. S habár úgy tűnhet, egy perc nyugtunk sem volt, azért mindennap akadt némi holtidő, amit mindenki kedve szerint tölthetett el: játékkal, zenéléssel, építéssel és beszélgetéssel.
Mindezek mellett az éjjeli őrség külön említést érdemel. Bónusz, hogy ilyenkorra a hőmérséklet kellemesen hűvössé vált, és a milliónál is temérdekebb szúnyog is jóllakottan – bosszantó módon a táborozókból laktak jól – vonult vissza. Az őrség hivatott a tábor védelmét szolgálni, és már az első éjjel megérte az őrpáros körültekintő magatartása. A cserkésztábort az ünnepélyes zászlólevonás, a közös mise és a vidám licitjáték – ahol a táborban szerzett pontokat lehetett csokira váltani – zárta.
Összegezve tehát élménydús, áldott és vidám tábort tudhatunk magunk mögött, amire az utolsó vacsora – a hamburgerezés –, továbbá a Nutella tette fel a pontot.
Erdei Nikolett első táborozó
