A nemzeti összetartozás napján tartott rendezvényen Déri Tibor polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, az Erdélyből érkezett alkotás előtti nemzeti színű szalagot pedig Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselővel és Kanász-Nagy Máté alpolgármesterrel közösen vágták át.
Percre pontosan a trianoni békediktátum aláírásának századik évfordulóján avatták fel Újpest székelykapuját. A nemzeti összetartozás napján tartott rendezvényen Déri Tibor polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, az Erdélyből érkezett alkotás előtti nemzeti színű szalagot pedig Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselővel és Kanász-Nagy Máté alpolgármesterrel közösen vágták át.
1920. június 4-én 16:32 perckor a versailles-i Nagy-Trianon kastélyban aláírták az ország háromnegyed részét és minden harmadik magyar embert elszakító trianoni békediktátumot. Pontosan egy évszázaddal később az újpesti főtéren, az Egek Királynéja templom mellett felavatták a Csíkszentgyörgytől, Újpest testvértelepülésétől kapott székelykaput. Déri Tibor beszédében felidézte: a 100 éve aláírt „gyalázatos békediktátum” szentesítette a történelmi Magyarország felbomlását, és „súlyos sebet ejtett a nemzetünket összetartó történelmi és kulturális emlékeink mellett, igazságérzetünkön is”. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy „azáltal erősödünk meg, ha megfogalmazzuk ünnepeink és gyásznapjaink mának szóló tanulságait, sőt parancsait”. Újpest polgármestere szerint napjaink európai környezetében lehetőség nyílik egy „új korszak” nyitására, ám ehhez „mindenkinek tanúságot kell tennie a magyarok nemzeti összetartozásáról”. Hozzátette: a ma élő generáció feladata, hogy „emlékezzen és emléket állítson”, a gyűlölet helyett pedig a megbocsátásra építse a közös jövőt.
Hangsúlyozta: ennek az „új korszaknak” a jegyében avatják fel az államalapító királyunkról elnevezett téren „a közel 5000 lelket számláló, 96 százalékban magyarok lakta, végtelenül barátságos és vendégszerető testvértelepülésünk, Csíkszentgyörgy” ajándékát a székelykaput. Rámutatott: ez a kapu „többet jelent puszta bejáratnál”, faragott remekmű, mely közös múltunkat, a székelység és magyarság őstörténetét meséli el úgy, hogy egyben nemzetünk egységét is szimbolizálja.
A megemlékezésre György József, csíkszentgyörgyi polgármester sajnos nem tudott személyesen eljönni, ám az újpestieket köszöntő üzenetét felolvasták. A székelyföldi település első embere emlékeztetett: a magyarnak lenni Erdélyben száz éve kihívást, egyben „feladatot és állandó küzdelmet” jelent, hogy „megtarthassuk anyanyelvünket, magyarul beszélhessünk a közigazgatásban, a bíróságon, vagy éppen az utcán”. Hozzátette: erre a küzdelemre úgy kényszerülnek, hogy közben „ugyanúgy, mint a többségi nemzet, adót fizetünk, dolgozunk, munkánkkal építjük azt az országot, ahol élünk”. Hangsúlyozta: a magyarsággal való összetartozás érzését sem az országhatárok, sem az asszimilációs törekvések nem törték meg. A csíkszentgyörgyi polgármester szerint egymás megértésére, tiszteletére és a másság elfogadására építve, „közösen gondolkodva, dolgozva” kell építeni a jövőt. Ugyanakkor hozzátette: a határon túli magyarság gyakran nem ezt tapasztalja a többségi népek részéről, „sok tennivalónk van még”. György József szerint Csíkszentgyörgy „igaz barátokra” talált az újpestiekben, nem véletlenül vésték fel a székelykapura hogy „míg Isten megtart minket, addig ezer gyökér összeköt”.
Az alkotást Horváth Zoltán plébános szentelte fel. Az atya Isten áldását kérte Újpestre, Csíkszentgyörgyre, és az egész magyarságra. Szavai szerint a székelykapu „szent felkiáltójel” Trianon századik évfordulóján, amely összetartozásunkra emlékeztet mindannyiunkat.
A felszentelés után az Erdélyből érkezett alkotás előtti nemzeti színű szalagot Déri Tibor polgármester, Zsigmond Barna Pál országgyűlési képviselő és Kanász-Nagy Máté alpolgármester közösen vágták át. A székelykapunál az Önkormányzat, a Városvédő Egyesület, az Újpestiek Közössége Frakció képviselői, az újpesti Jobbik, az újpesti Fidesz és Wintermantel Zsolt volt polgármester, illetve a Bem Táncegyüttes helyezte el az emlékezés koszorúit.
Az eseményt Sőregi Anna, a Bem Táncegyüttes énekesének előadásában elhangzó gyönyörű székely népdal tette még meghatóbbá.