Tovább" />
péntek, november 22

Hogyan lehet zöldebb Budapest és mit jelent ez tulajdonképpen?

Pinterest LinkedIn Tumblr +

Mit jelent a zöld fordulat, milyen zöld fejlesztések várhatók a közeljövőben és milyen eredményekkel járhat a zöldpolitika előretörése Budapesten? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ A Városért Egyesület március 5-ei „Zöld fordulat Budapesten” című kerekasztal-beszélgetése.

Az egész Budapestet érintő problémákról és lehetséges megoldásokról Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze, Bojár Iván András művészettörténész, a „10 millió fa Budapesten program” kezdeményezője, Dorosz Dávid, Budapest főpolgármester-helyettese, Majkó Zsuzsanna irodalomtörténész, helytörténész, a „Városliget lexikon” társszerzője és Horváth Csaba, a XIV. kerület polgármestere, az egyesület elnöke tartott eszmecserét.

Dorosz Dávid hangsúlyozta: az elmúlt másfél-két éves nemzetközi klímaaktivizmus 2019. október 13-án a hazai politikában is éreztette hatását és politikai támogatást kapott. Szerinte ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma Budapestnek Karácsony Gergely személyében olyan polgármestere van, aki kifejezetten zöld programmal kapott politikai felhatalmazást.

Kiemelte: a fordulat ereje abból is látszik, hogy 2020-ban már a kormány sem politizálhat klímatagadó módon és a Fidesz is rászorult egyfajta zöld fordulatra, ami nagy és gyors eredménynek tekinthető. Hozzátette, hogy a klímatudatos politizálás és élet nem hippiskedés és nem is modern aszkétizmus, hanem a mindennapi valóságra és folyamatokra adott válasz, amelyek nem unokáink gondjai többé, hanem velünk élő, megoldandó kihívások.

A klímakatasztrófa kezeléséhez szerinte Budapesten is komplex intézkedéssorozatra van szükség, ami egyaránt fejleszti a meglévő parkokat, új zöldfelületeket hoz létre és a dugódíj bevezetésével igyekszik elérni a forgalomcsillapítást. Utóbbi kapcsán úgy fogalmazott, hogy a városvezetésnek bátornak kell lennie és minden eszközt ezen célok szolgálatába kell állítania.

Bojár Iván András szerint az egyik legfontosabb pozitívum, hogy a környezetvédelem kapcsán kezd kialakulni egy globális minimum, ami, ha tetszik, ha nem, egy kényszerű életforma-átalakítást fog eredményezni. A „10 millió fa Budapesten programmal” kapcsolatban elárulta: az akció már 8 hónapja tart és eddig 130 településen – köztük budapesti kerületekben is – ültettek ennek keretében fákat. Hangsúlyozta: a fővárosba másfél millió fát szeretnének ültetni, de emellett nagy szükség lenne a homlokzatok és a tetőtáj átalakítására, radikális bezöldítésére, illetve az elpazarolt esővíz gyűjtésére is.

Bardóczi Sándor kiemelte, hogy újra érdemi tartalommal szeretné megtölteni a főkertészi pozíciót. A klímatudatossággal kapcsolatban már most pozitív tapasztalatai vannak a fővárosi önkormányzatnál, mert hivatalba lépése óta városfejlesztési munkálatokon dolgozó mérnököktől már megjelentek az olyan tervváltozatok, melyek jobban ügyelnek a zöldfelületekre és nem vágnák ki mindenáron a fákat egy-egy építkezés során.

A főtájépítész elárulta: a fővárosi cégek futó projektjeiben jelenleg 2200 fa kivágása lenne folyamatban, ha a Tarlós István-féle városvezetés a kampányban nem rendelt volna el fakivágási stopot. Szerinte ugyanakkor ez azért nagyon érdekes szám, mert a „10 ezer fát Budapestre program” keretében a főváros eddig legfeljebb évente ennyit tudott elültetni.

Nagyon fontosnak nevezte, hogy a fatelepítés egy „négydimenziós folyamat”, amelyben nagyon fontos szerepet játszik az idő. Az emberek többsége azonnali eredményeket vár, holott mire egy növény érzékelhető mértékben kifejlődik, akár 30 év is eltelhet. Kiemelte: nem célszerű idősebb fákat átültetni, csak azért, hogy a projektek az eredményesség látszatát keltsék, mivel ez „ültetési sokkot okoz” a növényeknél, amit egy fiatalabb, életerős egyed könnyebben él túl, mint egy korosabb fa.

A zöldfelületi projektek kapcsán épp ezért Bardóczi türelemre intette a budapesti lakosokat, és felhívta a figyelmet arra, hogy a fák nem olyanok, mint egy épület: nincsenek azonnal készen, idő kell a fejlődésükhöz.

A dugódíj szükségessége kapcsán a szakember kiemelte, hogy Budapestet jelenleg zömmel olyanok használják, akik egyébként nem a városban élnek, mivel a belvárosban található a munkahelyek és az intézmények 40 százaléka, ami hatalmas forgalmat szabadít rá a városmagra.

Bírálta a kormány azon intézkedéseit, amelyek az agglomeráció felduzzasztását és a helyzet konzerválását idézik elő, ezek helyett szerinte a rozsdaövezetek rehabilitációjára van szükség, melyek élhető városrészek lehetnének, amihez állami rehabilitációs programokra lenne szükség. Meglátása szerint egyedül ez rendezhetné vissza a korábbi, élhetőbb viszonyokat.

A főváros és a kerületek felelősségének nevezte ugyanakkor, hogy az ingatlanépítések kapcsán bevezetik-e a nyugaton már működő, úgynevezett „betterment-adók” rendszerét, melynek keretében a beruházóknak jelentősen magasabb összegeket kellene fizetniük azért, ha meg akarják változtatni egy-egy lakóövezet jellegét és ezzel környezeti terhelését is. Ezeket a többletösszegeket pedig az önkormányzatok városrehabilitációra fordíthatnák.

Bardóczi Sándor a főváros körüli zöldgyűrű ötletéről is beszélt, aminek legnagyobb akadályát ő abban látja, hogy a főváros körüli területek leginkább magántulajdonban és gazdasági művelés alatt vannak, az európai uniós termőföldtámogatások miatt pedig a gazdák jellemzően nem faültetésekben gondolkodnak ezeken a földeken. Szerinte ezen csak uniós szintű lobbitevékenységgel és a támogatási rendszer átalakításával lehetne változtatni.

Hozzátette, hogy papíron a meglévő zöldfelületek rendbehozása és fejlesztése a legkönnyebb feladat, mégis szomorú adat, hogy Budapest fennállása óta legfeljebb 50 évente tudott „kiszenvedni” magából egy-egy nagyparkot. Emellett a már meglévő zöldterületek is nagyon rossz állapotban vannak, aminek egyik legfőbb oka a nem megfelelő használat, a zöldhulladék és a talajvíz nem megfelelő hasznosítása, valamint a konyhasóval történő síkosságmentesítés.

Bardóczi arra is rámutatott, hogy az ingatlanberuházásoknál ugyan törvényi szabályozás írja elő a zöldfelületek minimális arányát, ám ez sokszor nem jut érvényre, a betartatás jogköre viszont kikerült a főváros és a kerületek hatásköréből.

A közparkok fejlesztése kapcsán hangsúlyozta, hogy a fővárosi önkormányzat nemrég interaktív közvélemény-kutatásba kezdett – a parkoknál kihelyezett QR-kódos táblák segítségével –, hogy a lakosság is véleményt nyilváníthasson, milyen intézkedéseket tartanának célszerűnek egy-egy területen. Ezek alapján készítenek majd ütemtervet a zöldfelületek rehabilitációjára. A szakember azt is elmondata, hogy a kisebb közparkok fejlesztésére most keresik a forrásokat. Ez az „Egészséges utcák program” keretében valósulna meg, amihez a kerületi önkormányzatok és a civil szervezetek véleményét kérik majd ki, hogy mely közterületeket zöldítsenek, újítsanak meg.

Majkó Zsuzsanna arra felhívta a figyelmet, hogy gyökeresen át kellene alakítani az emberek fejlődésfogalmát, mivel ma az előrelépést a toronydaru és a vasbeton jelképezi sokak számára. A nem katonás merevséggel formára nyírt zöldfelületek pedig elhanyagoltság-érzetet keltenek a többségben. Utóbbiak kapcsán ugyanakkor kiemelte, hogy azok a városi flóra és fauna fontos gócpontjai, az avar pedig nem szemét, a cserjék és a fák pedig nem valamiféle eltüntetendő akadályt jelentenek egy város életében.

A kerekasztal-beszélgetésről készült videó itt tekinthető meg:

Megosztás.
Megszakítás