Amúgy szép ház volt, csak valahogy nem igazán illett Újpest hangulatához. Aztán jöttek Larsen–Nielsenék megnézni, és állítólag azt mondták, hogy mi nagyon egyszerű, mondhatni unalmas házakat készülünk építeni az ő sokféleképp variálható elemeikből. (A Volga szálló tömbje ugyanolyan elemekből készült, mint a mi tízemeletesünk.)
A hatvanas évek végétől megindult a lakótelepek építése Újpesten. Ma úgy szól a fáma, hogy az újpesti Magyarország egyik legnagyobb lakótelepe. De a Szellemtelepet, Káposztásmegyert, az Izzó lakótelepet nem lehet egy kalap alá venni a városközponttal!
Apropó Szellemtelep! Emlékeim szerint az volt az első lakótelepszerű lakótelep Újpesten a valamikori Öregtemető helyén. Attól kezdve titokzatos szellemtörténetek keltek életre, a léptek zajától a kialvó villanyon át a magától bekapcsoló televízióig. Mintha attól lett volna a neve a telepnek, ami, pedig a nevet csak azért ragasztották rá, amiért temető helyére épült. Az újpestiek verhetetlenek képzettársításban!
Magam az ország lakóinak azon kétharmadához tartozom, akik éltek lakótelepen. Újpesten és Debrecenben is. Hát, a lakótelep nem önálló városka, de nem is falu! Az ott élők többnyire ismerik egymást, életmódjuk azonban inkább befolyásolja a szomszédok életét, mint egy faluban. Ha valakik nem jó szomszédok közé kerülnek, az meghatározza a sorsukat. De van előnye is a lakótelepi életnek. Például minden házban él mindenféle hozzáértő, így nem kell szakembert hívni, ha gond van, csak ismerni kell a lakókat. A szomszéd lépcsőházban is.
Mi – 71-ben vagy 72-ben – az Izzó lakótelepen kezdtük a telepes életet. Jó volt ott lakni. A köznyelv által „Káderdűlőre” keresztelt házban volt a lakásunk, amit azért neveztek így, mert két KISZ-funkcionárius is lakott az épületben. Majdnem mindenkit ismertünk. A gyárból is! Debrecenből anyámékhoz, a Berda József utcai házak egyikébe jártam haza. A szüleim szerették azt a kis, másfél szobás lakást. Annak ellenére is, hogy a konyha olyan kicsi volt, hogyha valaki volt benne, annak ki kellett jönni, hogy más bemehessen. De laktuk, illetve lakták ok rendületlenül! Az országban 10 házgyár és 6 panelüzem is működött. Eleinte 5 emeletes házak készültek, aztán következtek 8-10 emeletes liftes toronyházak és szalagházak. A legnagyobb panelház 315 méter hosszú, több mint 800 lakásos, és Óbudán van. A 90-es években fejeződött be az utolsó panelek építése. Harminc év alatt majd 800 000 panellakás készült. Egyik legnagyobb panel lakótelep az újpesti, ahol 16 840 lakásban 36 ezren élnek. A fővárosiak többsége szerint a lakótelepekre szükség van. Nem lebontásukat, hanem felújításukat szorgalmazzák – annak ellenére, hogy a megkérdezettek csupán egy százaléka élne panelházakból épült lakótelepen.
RÉTI JÁNOS
A Tavasz utcában laktunk, mikor az első hatalmas, 10 emeletes házat felépítették a Rózsa utca sarkán. Sötét színe volt, nem kizárt, hogy fekete, és a szóbeszéd szerint az volt az első Larsen-Nielsen, azaz „gyárilag” épült dán ház Budapesten. 
