Időjárás-előrejelzés

Tízesvillamos – különjárat

Már kezdtük azt hinni, hogy az idei télnek nem lesz vége, csak abbamarad, és belépünk egy isten tudja milyen nyárba. De nem így lett! És erre nézvést előrejelzést is kaptam. Nem a tévéből, hanem a piacon.

Időjárás-előrejelzés kép

Szeretem az újpesti piacot, mert a város központja, ahol minden történik. A Főtéren, ami nem túl szerencsésen van összerakva. A járókelő úgy érzi, mintha a város mindent ott akart volna megvalósítani egyszerre. Kortól és időtől függetlenül: a városházát, a zeneiskolát, a római katolikus és református templomot, a katolikus legényegyletet, a piaccsarnokot, illetve a hozzá vezető, zöldséget meg savanyúságot kínáló és evésre-ivásra egyaránt alkalmas üzletsorokat.

De menjünk a Városházához! Nem tudom, hogy Budapesten van-e az Újpesti Városházához hasonlóan látványos közigazgatási egység, de azt hiszem, nincs! A Böhm Henrik és Hegedűs Ármin által tervezett eklektikus, szecessziós épület a huszadik század fordulójának legjelentősebb épülete lett, illetve a mai napig is az.

Az egész központi tér, csarnokostul, árussorokkal együtt olyan, mint egy nagy széles, barátságos mosoly. Itt mindenki találhat örömet magának.

A lányom és a gyerekei ott árulnak hétvégenként, hol ezt, hol azt, de szeretnek odajárni! A csarnok csupa asztal, stand meg zöldség. Csak a körbeérő üzletek szegélyezik az óriási kupacokba felhalmozott zöldségféléket, és ezután jön a gyümölcs is.

A csarnokba utcácskák vezetik a vásárlót, ahol savanyúságot meg túrót, tejet lehet kapni. Még mielőtt beérnénk a csarnokba. Ott az elejében árult Kovács Jocó anyukája, akit mindig meglátogattam, ha arra jártam. Beszélgettünk kicsit, természetesen a fiáról, meg arról, hogy milyen jól dobol.

Némelyik standon vettem is valamit, úgyhogy az árusok már törzsvevőként könyveltek el.

Bár úgy emlékeznék rájuk, mint amikor a vásárlójuk voltam, de mindegyikhez odatalálnék most is. Különösen a szép szőke asszonyt keresném, aki a csarnok közepén árult zöldséget, nagyjából a kínai bolttal szemben. Vettem is tőle néhányszor, és mindig arra gondoltam: hogyan lett zöldséges? Mert nem úgy nézett ki, hanem mint egy tisztviselő. Ezért érdekelt volna, hogy került a zöldségek közé. De ezt nem tudtam meg, mert mire beszédbe elegyedtünk volna, addigra elköltöztünk.

De az időjárás! Az előrejelzés! Egy napon ott mentem a rétest árusító bolt felé, amikor az oldalfolyosóban megláttam a jól szituált, idősödő cigányasszonyt, aki mindig árult valamit. Hol órát, hol bútort vagy valami mást. Akkor is így volt. Egy majdnem embermagasságú álló ventillátort kínált megvételre.

– Aztán ez mit csinál, csókolom? Hűt vagy fűt?

– Hűteni fog, ha eljön az ideje! Ki venne tőlem most fűtő ventillátort, amikor itt a tavasz?

Rögtön tudtam, hogy jó idő lesz! Igaza lett...

Réti János