Ajánlott videó



Helyi érték -Helytörténetek- (2017.08.11.)

Az ÚKTV legfrissebb adása...

Aktuális programnaptár


Újpest által elnyert pályázatok


Újpesti Cseriti

Helytörténeti Értesítő


Újpesti Helytörténeti Értesítő

Az összes Helytörténei Értesítő...

Városkalauz - Újpest 2017


Városkalauz - Újpest 2017

Kapcsolatok











Az oldalt 8936362 alkalommal 6013586 látogató nézte meg a mai napig 2009.01.01. óta

Hol volt, hol nem volt, csíkszentgyörgyi, pottyandi mese volt


Egy éve lett Csíkszentgyörgy Újpest testvértelepülése. Az együttműködésnek köszönhetően székely gyerekek látogattak Magyarországra, majd újpesti gyerekek utaztak Erdélybe az önkormányzat szervezésében és támogatásával.



Hol volt, hol nem volt, Újpesten innen, Csíkszentgyörgyön túl, volt két gyerekcsapat. A két csapat már megkezdte az ismerkedést Újpesten a Polgármesteri Hivatalban és a Tarzan™ Parkban június végén. Ez az idő elég rövidnek mutatkozott, hogy jól megismerjék egymást, ezért úgy gondolták az újpesti gyerekek, hogy meglátogatják a csíkszentgyörgyieket Pottyandon, amely hét kilométerre esik Csíkszentgyörgytől. El is indultak július 15-én hajnali fél hatkor a Polgármesteri Hivatal elől huszonnyolcan, négy pedagógussal. Ők huszonnyolcan képviselték Újpestet, illetve a huszonnyolcból ketten-ketten saját iskolájukat.

Július 15-én nagyon hosszú volt az út, közel tizennégy órán keresztül tartott, persze a határon is várakozniuk kellett majdnem másfél órát. Három kisebb megálló beiktatásával este kilencre meg is érkeztek Pottyandra, ahol már nagy szeretettel várták a csoportot. Természetesen mielőtt megérkeztek volna, Edward bácsi, Ildikó néni (iskolaigazgatók Csíkszentgyörgyön és Bánfalván), valamint Laci bácsi (az erdei iskola vezetője) várták a csoportot a székelykapu előtt, ahol egy közös fotóval megörökítették a várva várt megérkezést.

Matild néni finom vacsorával készült a már jócskán megéhezett és elcsigázott csoport számára. Választottak asztalfelelősöket, minden napra négyet. Az ő feladatuk volt a terítés, az elpakolás és az ebédlő rendben hagyása.

A szobák gyors elosztásával és fürdéssel véget is ért az első nap. Senkit nem kellett elringatni.

Másnap reggel hétkor volt az ébresztő (majd egész héten ez lett a szokás) és az elmaradhatatlan szobaszemlével folytatódott a napjuk. A reggeli elfogyasztása után rövid megbeszélés a napi teendőkről, aztán a csapat nagy része visszahúzódott a saját szobájába pihenni. Edward bácsi és Ildikó néni eljöttek és a tanárokkal egyeztették az egész heti programot. A fiúk nem voltak fáradtak, mert egyből focit és kosarat ragadtak, és véget nem érő labdázásba kezdtek.

Ebéd után meglátogatta a csoportot Veronka néni, aki végigvezette őket Pottyandon és Csíkmenaságon. Felmásztak a Haranglábhoz, meghallgatták, hogy milyen fontos volt ennek használata, sőt még egy példát is mondott Veronka néni: pár nappal érkezésünk előtt is megkongatták a harangot a hatalmas viharra figyelmeztetve. A néprajzi gyűjteményben rengeteg érdekes történetet hallottak, sőt nyírfakéregre írt első világháborús levelet is olvashattak. Megtudták, hogy régen a diákoknak milyen „házirendjük” volt, hogy a népviseletben a színeknek milyen jelentőségük volt, és nagyon sok érdekes dolgot még.

Innen a Menasági erődtemplomba vezetett az útjuk. Veronka néni elmesélte a templom történetét, az építkezéseket és a kutatásokat. Fantasztikus élményben volt részük, emlékezetes marad a sok „mese”.

Hétfőn kirándulni mentek. Reggel kilencre jött értük Zsombor bácsi a busszal. Ő volt a sofőrjük végig a héten, amikor kirándultak. Ildikó néni és a férje, Miklós bácsi voltak az idegenvezetők. Zsombor bácsi elmondta a csoportnak induláskor, hogy most olyan úton fog Csíkszeredára menni, ahol eddig nem járt soha. Persze gyorsan kiderült, hogy nem is igaz!

Miklós bácsi és Zsombor bácsi folyamatosan meséltek a vidékről, a szokásokról, településekről. Hamarosan Csíksomlyóra értek a Kegytemplomhoz. Miklós bácsi elmesélte a templom történetét, aztán elindult a kis csapat a Kálvária-domb legmeredekebb oldalán a kápolnához. Izzadt és kifáradt a kis csapat, mire felértek a hegytetőre, de a látvány, a panoráma, a hegyek és a kápolnák elfeledtették a fáradságot. Gyönyörű volt! Körbenéztek, körbejártak, és elindultak a Kegytemplomhoz, ahol már várta a csoportot Edward bácsi. A Gyimesekbe vették az utat a Deáki András panzióhoz. András bácsi finom ebéddel (krumpli, tokány savanyú uborkával, puha meleg kenyérrel) várta a csoportot, és mesélni kezdett az ő küldetéséről, a csángók viszontagságos életéről és küzdelméről. Úgy tudott beszélni, hogy még a gyermekszem sem maradt szárazon.

Végezetül elénekelték a székely himnuszt, majd a magyar himnuszt. András bácsi vezetésével elmentünk az ezeréves határhoz, és megnéztük a Rákóczi-vár romjait, melynek felújításához az egyik tanítvány téglajegyet is vásárolt. Az ő neve már biztosan ott lesz a vár falán. Csodálatos dolgokat láttak csodálatos emberek között.

Hazafelé Csíkszeredán megnézték a Makovecz Imre tervei alapján épített templomot is. Rengeteg élménnyel gazdagodtak ezen a napon is a csoport tagjai.
Matild néni ismét finom vacsorával és pótvacsorával várta a csoportot.

A keddi nap végre közösen indult a csíkszentgyörgyi gyerekekkel. Jött Laci bácsi a dobozkájával és a hálójával, és nekiindult apraja-nagyja a hegyoldalnak és az erdőnek. Laci bácsi növénytől növényig ment, és mindennek elmondta a jelentőségét, hasznát.

Ezt követte a hegymászás, ami kicsit lefárasztotta a csoport magyar tagjait. Bezzeg a csíki gyerekek jelezték, hogy ez csak egy dombocska, és vígan szaladtak fel rajta. A hegyen ismét készült egy közös csoportkép, megörökítve a csapat kiváló teljesítményét.

A délután is izgalmasnak ígérkezett. Matild néni és Barna bácsi előkészítették a kürtőskalács és a miccs sütését. A csoport végig segédkezett a munkálatokban. Nem is olyan könnyű a kalács sütése, de az íze csodálatos volt.

A szerda ismét a kirándulásnak kedvezett. Jött Zsombor bácsi a jól megszokott kilenc órára, és már indultak is Szejkefürdőre. Megnézték a székelykapukat, valamint Orbán Balázs síremlékét, és hallottak Orbán Balázs munkásságáról is.

Szejkefürdőről Parajdra vitte a csoportot Zsombor bácsi. Útközben még egy közúti ellenőrzést is átélt a csoport, de minden rendben találtatott, és már mentek is tovább. Sietni is kellett, hiszen a Sószurdokban várta a csapatot az idegenvezető, aki nagyon humorosan mesélte el a sószakadék, sóvölgy kialakulását. Látták, és ki is próbálhatták a gyógyító sós iszap alkalmazását.

Közel kétórás program volt, aztán a sóbányába is lementek. Ez volt csak az izgalmas, mert egy csuklós buszra kellett felszállni, amely levitte az embereket a bányába. Ott aztán rengeteg lépcsőn mentek a mélybe, mígnem leértek egy hatalmas terembe, ahol láttak kápolnát, kalandparkot, játszóteret, büféket és sok-sok embert, akik gyógyulás végett mentek le a bányába.

Rövid ott tartózkodás után volt lehetőség egy kis só vásárlására, közben mindenki elnyalhatott egy hűsítő fagylaltot. Hazafele megálltak Farkaslakán, Tamási Áron síremlékénél. Edward bácsi mesélt a kopjafákról és a jelentésükről. Ismét sokat láttak és halottak a csoport tagjai, nagyon mozgalmas volt a nap.

Csütörtökön is képviselték magukat a lóerők, de most három szekér elé kötve, két-két paripa képében.

Szekérre ültek, dinnyéstül, gyerekestül, tanárostul, és irány Csíkbánkfalva. Várta a csoportot sok csíki gyermek és pedagógus. Összemérték a tudásukat métában.

Négy csapatot alkottak, és körmérkőzést játszottak. Pihenőidőben dinnyét falatoztak, majd egy hatalmas kosár fánk érkezett, melyet az utolsó morzsáig elpusztítottak. Hatalmasat játszottak, és jókedvűen indultak vissza a szekereken a magyar gyerekek. Hosszú volt az út, és meleg is, de nagyon, így egy kis locsolkodás belefért a szekéren a hőség elűzésére.

Ebéd után egy jó kis kvízvetélkedőre került sor. Négyfős csapatokat szerveztek, és összemérték tudásukat, ki mire emlékezett a hét történéseiből. Este alig várták a tanárok, hogy jó sötét legyen. Ekkor sok-sok „medvét” rejtettek el az udvaron papíros formában, melyet a csapatoknak meg kellett keresniük, ezekért is pontok jártak. Izgalmas volt a feladat, mert még medvebőgést is hallottak hozzá (ez nem volt igazi).

Gyorsan repültek a napok, és már megint a vége felé közeledett a hét.

Pénteken jött Zsombor bácsi, és vitte a csapatot a Mikó várához, Mádéfalvára, a Gyilkos-tóhoz és a Békás-szoroshoz.

Mikó várában megismerkedhettek egy kisfilm segítségével a vár történetével, benne a csodálatos kút jelentőségével. Egy újabb kisfilm segített elképzelni a régi lakomákat. Izgalmas volt, amikor mindenki lehetőséget kapott, hogy korhű öltözéket vegyen magára.

A vár után egy történelmi esemény színhelyére mentek Mádéfalvára. Itt ismét Edward bácsi mesélt a mádéfalvi „veszedelemről” az emlékműnél. Kicsit hosszabb, kacskaringósabb, de romantikusabb út következett a Gyilkos-tóig. A szerpentineken lélegzet-visszafojtva figyelték a tájat és természetesen sofőrjük, Zsombor bácsi ügyes manőverezéseit. Körbejárták a tavat, Edward bácsi mesélt a kialakulásáról, majd Dóri felolvasta a mondáját. Innen a szorosba mentek, ahol nagy volt a tömeg. A buszból kiszállva az út mentén haladtak, egyik ámulatból a másikba esett a csapat a látványtól, a hatalmas szikláktól és a dübörgő pataktól.

A hegy megmutatta a zordabbik oldalát is, mert egyik pillanatról a másikra vihar kerekedett. Buszra szálltak, és odalett a beígért lángosozás, így indultak vissza a táborba. A nap nagy tapssal zárult, melyet Zsombor bácsi érdemelt ki, nyugodt, ügyes vezetéséért.

A szombatot meglepetésként Edward bácsi szervezte. Délelőtt elmentek Tusnádfürdőre, megnézték a kis tavat a település központjában. Mesélt Edward bácsi a fürdő régi szépségéről, jelentőségéről, aztán bementek a fesztivál területére. Előző nap megígérte Edward bácsi, hogy ma lehet lángost enni, így mindenki lángosozott, körbejárt, és indultunk is vissza. Nagy volt a tömeg, mert most volt a szabadegyetem programja. A fiatalok, akik éjjel buliztak, most sátraikban aludtak.

Délután ismét eljött Laci bácsi, és megvizsgálták a ház melletti patak vizét, aztán a kenderáztató tavak vizét és egy pocsolyát. A mikroszkóp alatt megelevenedett a vízi világ. Hazafelé még medvelábnyomot is láttak. Mire visszaértek a táborba, már ott voltak a zenészek és a néptáncoktató, hogy mindenkivel elsajátíttassa a csárdás és néhány játékos tánc alaplépéseit. Eleinte nem nagyon akarózott a tánc, de aztán legyen az csíki vagy újpesti, mindenki ropta összeesésig. Fantasztikus élményt kaptak a zenekar és a táncoktató programjától és előadásától.

Az este nem zárulhatott tábortűz nélkül. Eljött Zsuzsa néni és a férje, Laci bácsi. Az ő segítségükkel, és persze Laci bácsi gitárja is kellett hozzá, végigénekelték az éjszakát. Megtanulták a „Pottyandi kisharang” nótát az újpesti csapat tagjai is. Mindenki fáradtan, de remek hangulatban tért nyugovóra az utolsó éjszakán.

Hajnali ötkor ébredtek, és buszra szálltak a kis csapat tagjai. Rengeteg élménnyel, szeretettel, barátsággal gazdagodva tértek haza.

Itt a mese vége, aki nem hiszi, járjon utána!

Köszönjük a lehetőséget és a támogatást!



Kiemelt témáink
Halassy Olivér Városi Uszoda Újpesti Párbeszéd Újpesti Piac Újpest Kártya Cseriti Szilas Park Újpesti Szakorvosi Rendelőintézet Görgey utca felújítása Nem Nagy Dolog! Áldozatsegítő Hálózat fejlesztése Újpesten A Bőrfestő Óvoda fejlsztése A Homoktövis utcai bölcsőde fejlesztése Tarzan Park Újpest Márkabolt Hahó Babák













Kapcsolatok